Példánk az egyik leghíresebb rasszista cikk, Bayer Zsolt tollából, amely országszerte és nemzetközileg is rendkívüli sajtóvisszhangot váltott ki. „A tények pedig ezek: a cigányság jelentős része nem alkalmas az együttélésre. Nem alkalmas arra, hogy emberek között éljen. A cigányság ezen része állat, és állatként viselkedik. (…) Ha ellenállásba ütközik, gyilkol.”
A fenti cikkel kapcsolatban több, rendkívül súlyos probléma is felmerül. Az első a dehumanizálás tilalma: bármely rettenetes bűncselekményt követ is el egy ember, az újságíró nem beszélhet róla állatként, nem alacsonyíthatja le alsóbbrendű lények szintjére. A második az általánosításé: a cikk nem kifejezetten az elkövetőkről beszél, hanem „a cigányság jelentős részéről”, amelyből az olvasó azt a következtetést vonhatja le, hogy a cigányok „jelentős része” nem átall gyilkolni, holott ezt a statisztika és a józan ész egyértelműen cáfolja. A harmadik az indulaté: az újságíró még a legsúlyosabb bűncselekmények esetén sem uszíthat arra, hogy olvasói bosszút álljanak vagy mások halálát („ne legyenek”) kívánja.