Cseh legjobb gyakorlatok - Szélsőségek.hu

Helyzetkép

A 2009-ben betiltott, majd a Dolgozók Szociális Igazságosságának Pártja (csehül: Dělnická Strana Sociální Spravedlnosti, DSSS) névre átkeresztelt szervezet a legerősebb szélsőjobboldali erő Csehországban. A párt 2010-ben 1,14 százalékot ért el az országgyűlési választásokon5, ezzel nem került a parlamentbe, 2012-re azonban megduplázta népszerűségét6. A párt magasabb rangú tisztségviselői közül többeket vádoltak meg azzal, hogy kapcsolatban áll neonáci csoportosulásokkal, közéjük tartozik a párt prágai vezetője is7. A Tomas Vandas által vezetett politikai csoportosulás klasszikus anti-estabilshment pártként jellemezhető, szlogenjük szerint az egyszerű emberek érdekeit képviselik a korrupt politikai elittel szemben. A párt nem hasonlítható a magyarországi magyarországi szélsőségekhez alacsony támogatottsága miatt, ugyanakkor a DSSS által „képviselt” ügyek nagyfokú átfedést mutatnak azokkal a témákkal, amelyekkel a magyarországi szélsőségek igyekeznek mobilizálni szavazóikat.

A DSSS programja meglehetősen eklektikus képet fest. Míg 2003-ban a párt egy sajtóközleménye szerint8 a program mintájául a cseh kommunista párt programja szolgált, 2008-ban már Tomas Vandas és pártja markánsan antikommunista hangot ütött meg. Bár első parlamenti választásán a párt meglehetősen gyenge, kevesebb mint 1 százalékos eredményt ért el, már ekkor jelentős figyelmet kaptak egy jelentős roma kisebbséggel rendelkező városban (Litvínov) zajló romaellenes zavargások megszervezése miatt.

A DSSS leghatékonyabb módszere a szavazatszerzésre a cigányellenesség. A párt által szervezett romaellenes tüntetéseken és megmozdulásokon ugyanis rendszeresen vesznek részt olyan szavazók is, akik nem tartoznak a DSSS táborába.

A cseh gyakorlat

Ne kezdeményezzünk általános tiltást, ez eredménytelen eszköz!

A cseh szélsőjobboldali párt ellen 2009-ben a kormány kérvényt adott be a bíróságnak a párt betiltására, amit a cseh Legfelsőbb Bíróság elutasított, mondván, hogy az indoklás nem volt megfelelően kidolgozott, az nem bizonyítja, hogy a párt – amely akkor még csak Munkások Pártjaként (Dělnická Strana) működött – alkotmányellenesen működne.

A kisebbségek elleni, 2009-es erőszakos támadásokat követően9 azonban a betiltásra újabb igény született, és a cseh kormány egy jobban dokumentált, részletesebb indoklással ellátott beadvánnyal fordult a bírósághoz. A Legfelsőbb Bíróság 2010 decemberében-februárjában tárgyalta az ügyet, és helyt adott a kérvénynek: főként ideológiai okokból tiltotta be a párt működését. A betiltás eredménytelen voltát azonban kiválóan jelzi, hogy a párt a programjában végrehajtott, nem lényeges módosításokat követően ugyanazzal a személyi állománnyal, imázzsal és üzenetekkel lényegében azonnal újjáalakult új néven, és a betiltás óta megkétszerezte szavazói számát. A betiltás tehát amellett, hogy az újságírók számára nem elérhető cél, nem is megfelelő eszköz a szélsőségesek visszaszorítására.

Leplezzük le a náci múltat!

A cseh sajtó meglehetősen korán kiderítette, hogy a DSSS bizonyos tagjai vállaltan neonáci, militáns csoportokból rekrutálódnak. A leleplezés10 nem is ütközött nehézségekbe, hiszen többen olyan csoportokba tartoztak, amelyek nemzetközi neonáci jellege miatt főként interneten szerveződnek, esetenként fényképpel dokumentálva a találkozókat. A neonáci múlt leleplezése önmagában ahhoz nem elegendő, hogy egy párt alól véglegesen kirántsa a szőnyeget, azonban az látható, hogy Csehországban a Dolgozók Pártja nem tudott a parlamentbe jutáshoz megfelelő számú szavazatot szerezni, népszerűségük még jelenleg is csak 2% körül mozog. A tényfeltárók tehát azt elérték, hogy a DSSS ne tudjon széles tömegekhez szólni, hiszen számukra a számukra a náci ideológiával való szembesülés elfogadhatatlan. A cseh példa azt mutatja, hogy a magyar újságíróknak is aktívabbnak kellene lenniük a szélsőséges politikusok múltjának felderítésében, ez ugyanis eltántoríthatja a kevésbé radikális szavazókat a szélsőjobboldal támogatásától.

Csak akkor utaljunk származásra, ha ez valóban fontos!

Magyarországon is rendkívül gyakran találkozunk olyan bűnügyi tudósításokkal, amelyekben kiemelt szerepet kap az elkövetők bőrszíne, származása. Mindez igaz Csehországban is, azonban az újságírók ez iránt fogékony része kifejezetten törekszik arra, hogy kizárólag akkor emelje ki ezt az adatot, ha van bármiféle relevanciája – hiszen a többséghez tartozó, „fehér” cseh bűnelkövetők kapcsán sem szokás kiemelni a származást. Releváns lehet a származás kiemelése például abban az esetben, ha valaki kirekesztés áldozata lett, de egyáltalán nem releváns abban az esetben, ha például egy bűncselekmény kapcsán a nyomozás már lezárult – ilyenkor ugyanis a bőrszín vagy származás emlegetése kizárólag a sztereotípiák megerősítését szolgálja. Az újságíróknak tehát a lehető legtöbb esetben kerülniük kell a származás említését.

Kerüljük az általánosítást!

Társadalmi csoportokkal kapcsolatos általánosítások gyakran anélkül válhatnak az emberek által széles körben elfogadott „igazságokká”, hogy azoknak valódi relevanciája lenne. Magyarországon ennek eklatáns példája a „legtöbb cigány segélyből él”, illetve a „segélyből jobban lehet élni, mint munkából”, hamis üzenete. A szélsőjobboldali eszmék ellen fellépő cseh újságírók törekszenek arra, hogy munkájuk során kizárólag olyan, egy egész társadalmi csoportra jellemző jelzőket használjanak, amelyek valóban megállják a helyüket (például: ebben a régióban nagy a szegénység/magas a munkanélküliség), és ezzel ne befolyásolják hamisan a cseh közvéleményt. A sztereotípiákat, különös tekintettel a hamis sztereotípiákra, érdemes minden esetben kerülni, illetve tájékozódni azok valóságtartamáról. Még akkor is, ha azok már rögzült „igazságokként” élnek az emberek többségének tudatában.

Összefoglalás

A csehországi szélsőjobb erősödésére nem volt adekvát válasz a szélsőjobboldali párt betiltásának kezdeményezése, sőt, ez leginkább fölösleges hírverést biztosított a párt számára. Ehelyett pozitív gyakorlatként a társadalomban rögzült – illetve a szélsőségesek által rögzíteni kívánt – sztereotípiák elleni küzdelemre helyezik a hangsúlyt a cseh újságírók, kerülve az általánosítást vagy a származásra való fölösleges utalást. A radikális politikusok náci múltjának bemutatása pedig hatékony eszköz arra, hogy a társadalomban szalonképtelenné tegyék ezeket a szereplőket.