Német legjobb gyakorlatok - Szélsőségek.hu

Helyzetkép

Németországban az ország történelmi tapasztalatai miatt meghatározó téma a közéletben a jobboldali szélsőségek elleni küzdelem. Fontos kiemelni, hogy alkotmányos tilalom alá esik a nemzetiszocialista múlt jelképeinek, jelszavainak megjelenítése, illetve a Holokauszt tagadása és relativizálása is: az ilyen tartalmú megnyilvánulások azonnali büntetőjogi következményekkel járnak. Ugyanakkor Németországban is megjelent az idegengyűlölet „új hulláma” amely elsősorban a közel-keleti országokból, különösen Törökországból érkező vendégmunkások, bevándorlók ellen irányul és a közelmúltban többször erőszakos bűncselekményekhez is vezetett. A rasszista, neonáci irányultságú mozgalmak az 1980-as évek elejétől jelentős erősödést mutattak, ekkoriban azonban a média még jóval kisebb figyelmet szentelt a jelenségnek, mint napjainkban. Eseti jelleggel tudósítottak rendezvényeikről, tüntetéseikről, a mögöttes indokok, a megmozdulások társadalomra gyakorolt hatásának elemzése még nem kezdődött meg. Ebben az időszakban ugyanis az NSZK közvéleményét és a médiát is jobban lefoglalták a szélsőbaloldali terrorszervezetek, különösen a RAF (Rote Armee Fraktion) merényletei.

A szélsőjobboldal akciói eleinte főként tüntetésekre korlátozódtak, majd a 90-es évektől megindult komolyabb, politikai jellegű szervezkedésük és intézményesülésük. A kétezres évek elejétől a figyelem egyre erőteljesebben irányult rájuk a török kisebbség ellen elkövetett rasszista hátterű sorozatgyilkosságokat (ún. „Döner-Mörder”) követően. Napjainkban a szélsőjobboldal főként a keleti tartományokban mutat erősödést és politikai szervezettséget, ahol több helyen a tartományi parlamentben is helyet foglalnak a Német Nemzeti Demokrata Párt (NPD) képviselői. A szélsőségek elleni küzdelem szakirodalma Németországban rendkívül gazdag és folyamatosan bővül. Mind a politikai pártok, mind a civil szervezetek, illetve az akadémiai szféra is figyelmet fordít a rasszizmus, a kirekesztés elleni kutatásokra és felvilágosító kampányokra, beleértve az újságírók felkészítését is az ilyen tartalmú hírek interpretálására. Az alábbiakban az utóbbiak közül mutatunk be néhány gyakorlatot.

A német gyakorlat

Ne értékeljük túl, se alul a szélsőjobb jelentőségét!

A szélsőjobboldal képviselői nem feltétlenül képzetlenek: pártjaik, csoportjaik gyakran jól szervezettek, következetes világképpel és stratégiával. Az újságírónak meg kell ismernie, majd valósághűen be kell mutatnia a céljaikat és a működésüket. A szélsőjobboldali csoportokkal találkozva azonban természetesen sok tévhittel is szembesülünk. Ezeket tapasztalva ne essünk abba a hibába, hogy kizárólag a nevetségességükre fókuszálunk – ez éppoly káros, mintha felnagyítanánk a fenyegetést, túlzott félelmet ébresztve olvasóinkban.

Legyen korrekt a hozzáállásunk, de ne barátkozzunk!

Megfelelő színvonalú tudósítást az alanyokkal való kontaktus nélkül nem lehet készíteni, komoly dilemma azonban, hogyan közeledjen hozzájuk az újságíró – például egy interjú során. A német gyakorlat arra figyelmeztet, hogy ne feledjük: ebben az esetben nem azért beszélgetünk, mert fontos, hogy „hallgattassék meg a másik oldal is”. Másképpen fogalmazva: ne keltsük azt a benyomást a tudósításban/interjúban, hogy az egyszerűen a demokratikus diskurzus bemutatásának része. Erre nem csupán a nyomtatott sajtó, hanem a televízió-és rádióműsorok munkatársainak is ügyelnie kell: Németországban szélsőjobboldali politikusokat meg lehet hívni a műsorokba, de ügyelnek arra, hogy ne ültessék őket egy asztalhoz a többi párt képviselőjével vitaműsorokban. Ha pedig interjút készítenek egy szélsőjobboldali politikussal, alaposan felkészülnek, és nem engedik, hogy a vendég „uralja”, irányítsa a beszélgetést. Az interjúalannyal ugyanakkor korrektségre kell törekedni, s a kritikus attitűd mellet ügyelni az udvariasságra is. A nyomtatott sajtó számára készülő beszélgetéseknek érdemes hivatalos helyszínt választani. A német újságírók nem hívják kávézni, sörözni interjúalanyaikat, mert egy ilyen gesztus a szalonképesség benyomását kelti a nyilvánosság felé is.

Érdeklődjünk és legyünk nyitottak, értéksemlegesség nélkül!

Ha egy újságírónak a szélsőjobboldal valamely kijelentésével, akciójával kell foglalkoznia, Németországban nem riad vissza a képviselőikkel, aktivistáikkal való találkozástól. Egy aranyszabályt azonban betartanak: türelmesen kérdezni, kérdezni, kérdezni! Ilyen esetben a német riporterek fáradhatatlanok, minden egyes homályosabb félmondatra visszatérnek, a beszélgetőpartnert annak kifejtésére kényszerítve! A tapasztalatok szerint ugyanis előbb-utóbb még a legdörzsöltebb politikusok is elfáradnak, s önellentmondásokba keverednek, esetleg teljesen egyértelmű rasszista kijelentést tesznek, náci zsargont használnak. Németországban ügyelnek arra, hogy ne vigyenek személyes érzelmeket és indulatokat a beszélgetésbe, ez csökkentené hatékonyságunkat. A kérdéseik ugyanakkor értéktelítettek, a válaszokat pedig folyamatosan elemzik, rámutatva az ellentmondásokra.

Csak értékeléssel és értelmezéssel idézzünk!

A szélsőjobboldaliak sokszor ugyanazokat a kifejezéseket használják, mint a közélet többi szereplője, egy-egy szó alatt azonban gyakran teljesen mást értenek. A német újságírók nem felejtik el, hogy a legtöbb populista politikus gyakran alkalmaz olyan megfogalmazásokat, amelyeknél lehet olvasni a sorok között, egyértelmű rasszizmussal, gyűlöletkeltéssel azonban mégsem vádolhatóak meg. Ezért nagyon veszélyes kommentár nélkül idézeteket közölni képviselőiktől. Ha például a „német emberek” kifejezést használják, mindig rá kell mutatni, hogy esetükben ez hogyan is értelmezendő. Sok esetben ugyanis a szélsőségesek kirekesztő nemzetfogalmat használnak: a „német ember” nem német állampolgárt, hanem „nem bevándorlót” és „nem kisebbséget” jelent.

Tekintsünk a bűncselekményekre társadalmi ügyként is!

Ha Németországban olyan bűncselekményről tudósítanak, amely valamilyen vonatkozásban kapcsolódik a szélsőjobboldalhoz, kisebbségekhez, akkor az ügyben kiadott rendőrségi közleményeket mindenképp társadalmi kontextusba helyezik, mintegy értelmezik az olvasók számára. A szélsőjobboldali csoportok és a hozzájuk kapcsolódó média rendszerint megteszi ezt a saját felfogása alapján, ám fontos, hogy ne csak az ő interpretációjuk jelenjen meg a nyilvánosság előtt.

Fókuszáljunk a veszélyes attitűdökre, ne általánosságban a „szélsőjobboldalra”!

Megtévesztő kizárólag a szélsőjobboldalt emlegetni az idegengyűlölet, az antiszemitizmus, az antidemokratikus nézetek, a diktatúrapártiság kapcsán. Ez ugyanis azt a benyomást kelti, mintha ezek a jelenségek kizárólag egy jól körülhatárolható politikai meggyőződéshez, netán párthoz kötődnének. Az újságíróknak inkább magukra a jelenségekre kell fókuszálniuk, amelyek a társadalom jóval szélesebb rétegeiben találnak visszhangra, mint ahányan kifejezetten a radikális jobboldal hívének vallják magukat. Az újságírók pontosan gondolják végig, mielőtt ezzel a témával elkezdenek foglalkozni, hogy a különböző ilyen tartalmú híreket hogyan kívánják bemutatni, és annak milyen hatása lehet a közvéleményre.

A szenzációhajhász tudósítások ártanak!

A túlzottan szenzációhajhász tudósítások egy-egy bűncselekményről, amelyet (feltehetően) bevándorlók követtek el, kontraproduktívak, mert arra hívják fel a figyelmet, hogy idegenek a tettesek, és nem pusztán magát a cselekményt ítélik el, függetlenül az elkövetők kilététől.

Kövessük végig az ügyeket!

Egy-egy nagyobb érdeklődést kiváltó eseménynél végig kellene követni az ügy kimenetelét, bűncselekmények esetén a bírósági szakaszt is. Az ezzel kapcsolatos pontos értesülések fontosak az előítéletek elleni küzdelemben és a jogtudatosság növelésében is. A szélsőjobboldallal, vagy a szélsőjobboldal által tematizált ügyekkel foglalkozó újságírókat gyakran a helyi lakosság helyezi nyomás alá, mondván, rossz fényt vet városukra vagy közösségükre az ilyen tartalmú hír. Egyes tapasztalatok szerint még gyakoribb probléma, hogy az újságírók fenyegetve érzik magukat, ha nyíltan vállalják, hogy ilyen témával foglalkoznak. A megfelelő, tárgyilagos tudósítás azonban rendszerint nem jelent veszélyt –ennek technikáit az újságíróknak el kell sajátítaniuk.

Mutassunk be pozitív példákat az integrációra!

A hírek jelentős része a kisebbségeket negatív kontextusban emlegeti, beilleszkedési problémáikra, kulturális különbségeikre, bűncselekményekre fókuszálva. A német gyakorlat szerint törekedni kellene arra, hogy a pozitív példákból is hír „készüljön”: a sikeres integráció eseteinek meg kellene jelennie a médiában.

Összefoglalás

Németországban komoly elméleti és gyakorlati háttere van a szélsőjobb elleni fellépésnek. A német újságírók törekszenek arra, hogy munkájuk során ne értékeljék túl vagy alul a szélsőjobb jelentőségét, hogy hozzáállásuk korrekt és nyitott, de értéktelített és a támogatás látszatát is elkerülő legyen. Legfontosabb „gyakorlatuk” azonban, hogy nem hagyják a szélsőjobb üzeneteit kritika nélkül, az elhallgatás helyett a kritikai újságírással lépnek fel az extrémizmus ellen.