Helyzetkép
Franciaországban több évtizedes múltra tekint vissza az intézményesült szélsőjobboldal a Front National (Nemzeti Front, FN) párt képében. A pártot 1972-es alapítását követően egészen 2011-ig Jean-Marie Le Pen vezette, ezt követően pedig lánya, Marine Le Pen irányítja a szélsőjobboldali politikai szervezetet. A párt értékrendjét a francia nacionalizmus, a gazdasági protekcionizmus, az euroszkepticizmus, valamint a bevándorlás- és – ezen belül leghangsúlyosabban – az iszlámellenesség határozza meg. E két utóbbi ideológiai elem az utóbbi években még inkább előtérbe került és jelenleg is stratégiai szerepet játszik a párt irányvonalában. Ennek részeként a FN olyan társadalmi csoportokat is igyekszik megszólítani, mint a melegek vagy a zsidó közösség tagjai, melyek általában a szélsőjobboldal célkeresztjében állnak. Az e mögött meghúzódó tudatos politikai döntést erősíti, hogy korábban maga Marine Le Pen is homofób, antiszemita kijelentéseket tett, az elmúlt időszakban azonban tartózkodik az efféle megnyilvánulásoktól. Mindezt azért, mert ezen csoportok körében is építeni lehet az iszlámellenességre. Hasonló megfontolásból a nők szavazatainak megszerzésére is törekszik a párt, a fiatalokat pedig azzal igyekszik megnyerni, hogy a párt vezetői egy progresszívebb, kevésbé konzervatív képet igyekeznek sugározni magukról, mint ami a párt korábbi konzervativizmusából következne.
A Front National elmúlt évtizedben elért választási eredményei azt jelzik, hogy a francia szélsőjobb számottevő támogatottsággal rendelkezik az országban: a 2002-es elnökválasztáson 16,9%-ot, 2007-ben 10,4%-ot, 2012-ben pedig csaknem 18%-ot kapott a Front National elnökjelöltje. Az elnökválasztással azonos évben megrendezett nemzetgyűlési választásokon pedig 2002-ben 11,1%-ot, 2007-ben 4,3%-ot, illetve 2012-ben 13,6%-ot szerzett a párt, törvényhozási képviselete azonban – a francia választási rendszer jellegzetessége miatt – igen korlátozott, 2012-ben 2 képviselőt küldhettek a Nemzetgyűlésbe. A párt jellemzően gyengébben szerepel az európai parlamenti választásokon (1999-ben 5,7%-ot, 2004-ben 9,8%-ot, 2009-ben pedig 6,3%-ot értek el), ám az európai választás arányos jellege miatt ennek ellenére a legutóbbi három ciklusban 5, 7, illetve jelenleg 3 képviselővel rendelkeznek az EP- ben. Vagyis a Front National azoknak a szélsőséges pártoknak a táborát gyarapítja, melyek európai és nemzeti szinten is parlamenti képviselettel rendelkeznek.
A párt politikai befolyását, jelentőségét a média és a mainstream pártok a Front National karanténba zárásával kívánták marginalizálni, ez a stratégia azonban nem bizonyult eredményesnek. A médiából való kiszorítás nem akadályozta meg az FN által népszerűsíteni kívánt eszmék terjedését. Épp ellenkezőleg, a francia, keresztény identitás erősítése, illetve a bevándorlás-ellenesség a konzervatív jobboldali UMP párt kommunikációjában és stratégiájában is megerősödött 2007-től kezdődően, sőt, még a francia baloldal is idegenkedik attól, hogy túlzottan bevándorlóbarátként mutatkozzon, attól tartva, hogy ebből az imázsból politikai ellenfelei előnyt kovácsolhatnának. A NF köré vonni kívánt „cordon sanitaire” így azzal a negatív következménnyel járt, hogy hozzájárult a szélsőséges, iszlám- és bevándorló- ellenes gondolatok elfogadottá válásához.
A francia gyakorlat
Mutassuk be a felkészületlenséget, szakmai hibákat!
A francia gyakorlat szerint a médiának állandóan törekednie kell a szélsőjobboldal inkompetenciájának, szakmai hiányosságának, felkészületlenségének bemutatására. Ez már csak azért is működhet hatékony gyakorlati eszközként, mert a radikális pártok jellemzően túlzottan leegyszerűsített válaszokat próbálnak adni bonyolult társadalmi problémákra. Az egyszerű, jól hangzó és egyúttal könnyen befogadható üzenetek mögött azonban nincs megvalósítható, kidolgozott koncepció. A párt egyes programpontjaira rákérdezve, a konkrét megvalósítás problémáira irányítva a figyelmet kell leleplezni a szélsőjobboldal inkompetenciáit az adott ügyekben, egyúttal nevetségessé, hiteltelenné is lehet tenni őket. Ehhez azonban elhivatottság és magas szintű szakmai felkészültség szükséges az újságírók részéről.
Tegyük nevetségessé a szélsőjobbot!
Az irónia és a humor is hatásos eszköz lehet a szélsőjobb kezelésének. Például a Franciaországban működő Les Indivisibles nevű szervezet tudatosan a humor és az irónia segítségével küzd a szélsőséges eszmék, a rasszizmus és a sztereotípiák ellen. A szervezet 2009 óta minden évben ironikus, az Oscar-díjátadó paródiájához hasonlítható díjátadót rendez, melynek keretében az elmúlt év legrasszistább, legkirekesztőbb kijelentéseit tevő közszereplőit „díjazzák”, hangozzanak el azok politikusok, újságírók vagy művészek szájából. Az eszköz előnye, hogy nem csak a politikusokra koncentrál, hanem a közvéleményt irányító újságírók, közszereplők munkájára, viselkedésére is hatást gyakorolhat.
Formáljuk a közvéleményt!
A mainstream pártok és a szélsőjobb kapcsán emlegetett jó-rossz dichotómia nem működik, már csak azért sem, mert a szélsőjobb által képviselt egyes ideológiai elemek elfogadottá, legitimmé váltak a közvélemény egy jelentős részének szemében. Ezért nem elégséges az új megoldások keresése során csupán a radikális pártokra és azok politikusaira koncentrálni, hiszen szélsőjobboldali nézeteket nem csak szélsőséges pártok és képviselők vallhatnak. A szélsőjobboldalnak a mainstream pártokra és médiára, valamint a közvéleményre gyakorolt hatására kell fókuszálni, és olyan megoldásokat érdemes találni, amelyek következtében a radikális és kirekesztő gondolatok még közvetett formában sem jelennek meg a többi párt és a média kommunikációjában. Ilyen lehetséges eszköz lehet, ha a korábban már említetteknek megfelelően tényalapon vizsgálják és vitatják meg a szélsőjobb által felvetett problémákat, és ezek alapján hiteltelenítik az ezekre adott radikális válaszokat.
Teremtsünk közösséget!
A média-megjelenésre, kampányokra és figyelemfelkeltő akciókra nagy hangsúlyt helyező civil szervezeteknek komoly szerepük lehet a berögzült előítéletek lebontásában. Jó példa ismét csak a Les Indivisibles nevű egyesület, amelyet fiatal emberjogi aktivisták alapítottak. A rasszista, idegenellenes megnyilvánulásokat folyamatosan figyelemmel kísérő szervezet számos módszert alkalmaz a szélsőjobboldal feltartóztatására: oknyomozó riportokat készít, rendszeresen megszólaltat bevándorlókat, hogy tapasztalataikról beszámoljanak, cikkeket publikál a témában.
Összefoglalás
Franciaországban a szélsőjobb elleni küzdelem „legjobb gyakorlatai” a felkészületlenség leleplezésére és a nevetségessé tételre épülnek. A szélsőségesek válaszai bizonyos társadalmi problémákra ugyanis gyakran leegyszerűsítő, valódi tartalmat nélkülöző válaszok. Ezt kifigurázva könnyen bemutatható a választóknak, mennyire káros a szélsőségesek politikája. Az irónia és a humor is hatásos eszköz lehet a szélsőjobb kezelésének. A Franciaországban működő Les Indivisibles nevű szervezet minden évben ironikus, az Oscar-díjátadó paródiájához hasonlítható díjátadót rendez, melynek keretében az elmúlt év legrasszistább, legkirekesztőbb kijelentéseit tevő közszereplőit „díjazzák”.